Hová esik az alma a fájától a Bodeni-tó mellett?

A svájci Möhl családnál biztosan a Bodeni-tó mellé esik az alma és nem is olyan messze attól a fától, amely a családi cégnek az első almákat nevelte 125 évvel ezelőtt.

Arbon és a vállalkozások

Különös vonzalmam van a családi vállalkozások irányába. Talán megigéz a generációkon átívelő tudás átadása, a fejlődés ívének ez a csodálatos követése, s az összetartó erő, amely nemcsak egy irányba hat, hanem oda-vissza. A vállalkozás összetartja a családot, s a családi kötelékek összetartják a vállalkozást.

Évekkel ezelőtt, amikor az útikönyvet írtam a Bodeni-tó környékéről, már jártam Arbonban a Möhl almalégyártó vállalkozás székhelyén. Akkor még egy régi raktárban, maga az egyik családtag mutatta meg a több, mint egy évszázad alatt összegyűjtött eszközeiket. Az általuk gyártott almaleveket már akkor is megkóstolhattam a helyi üzletükben, de most pár hete egy egészen látványos és új környezetben fogadtak a svájci kis faluban.

Mit mutathat a látogatóknak egy almalégyártó? Sokkal többet, mint gondolnánk!

Arbon a Bodeni-tó svájci partján fekszik, nagyjából félúton Konstanz és Bregenz között. A település partszakasza évekkel ezelőtt felkerült a kedvenc partjaim listájára. Itt ugyanis már nem csupán a svájci oldalról jól megszokott északi, lankás part fekszik a tó mögött, hanem egy kis kanyarodásnak köszönhetően az Appenzelli-dombság zöldjei is fokozzák a háttér hangulatát.

Az első ipari élményem a városban a Sauer Múzeum volt, ahol a hímzőgépek és gépjárművek gyártásával foglalkozó, számomra eddig csak inkább filmekből ismert márkával ismerkedtem.

Két ellentétesnek tűnő dolog egy név alatt, Saurer. A XIX. században alakult cég ma éppen abban az iparágban világhírű, amellyel akkor indult, a textilgyártó gépekkel. Időközben azonban jelentős kitérőt is tettek a gépjárművek irányába. Tűzoltóautók, buszok, trolibuszok, teherautók, harci járművek.

Az almalégyártó

A város másik jelentős cége a Möhl almalégyártó, ahogy itt mondják Mosterei (a Most szó mustot és gyümölcslevet jelent).

Az ötgenerációs családi vállalkozás első tagja Hans Georg Möhr-Schär saját kis fogadót nyit az Arbon melletti Stachenben, ahol szinte azonnal megalapítja a gyümölcslégyártó vállalkozást is. Lovaskocsival szállítja a gyümölcslevet Sankt Gallenbe, miközben a felesége a piacon árul zöldséget-gyümölcsöt. Innen kezdve az egész család erre a vállalkozásra teszi fel az életét. Alma, almalé, mulatságok és sikeres vállalkozás jellemzi a fogadót.

S mi jellemzi a vállalkozást a XX. században? Fejlődés és szorgalmas, kitartó munka. Az alapítót követő családtagok sem tudnak mást elképzelni. Motorizálnak és gépesítenek, a prések már egyre nagyobb mennyiséget képesek készíteni a friss léből, amely már a Sauer teherautók segítségével gyorsabban juthat el a fogyasztókhoz.

A század közepén már saját logójuk lesz, s olyannyira népszerűek lesznek a piacon, hogy bezárják a fogadót és csak az almalére koncentrálnak. A háború után a hordókat felváltják a palackok, s ezzel már a családok is könnyebben hozzájuthatnak az almából kipréselt nedűhöz.

A múzeum mozi részlegében időztem a legtöbbet, mert a modern palackozás nemcsak a kényelmes fogyasztást tette lehetővé, hanem kreatív címkékkel látta el az üvegeket. A címketörténelem előtt hosszú perceket lehet eltölteni azzal, hogy felfedezzük a vidék jellemvonásait is rajtuk (poharak, városok, népviselet, fogyasztási szokások).

A múzeumi séta után már alig vártam, hogy kipróbálhassam az almalevet, amelyet valójában én csak ritkán fogyasztom. Ezek után azonban talán mégis kell otthon tartanom a Shorley-ből, a Most-ból és a Cider-ből.

A kóstoló

A kóstolót is kínáló almabárban a férfi meggyőzött bennünket arról, hogy az almából készült frissítők mellett a snapszokat is vegyük górcső alá. Szerencsére a hat kis pohárban csupán 2 cl várakozott poharanként, így a közben elfogyasztott helyi specialitás, a quiche lorraine segítségével egészen józanok maradtunk. Az Apple Jack és a ház saját ginje haza is jött velünk, mert különlegesnek találtuk az ízvilágát.

S hogy milyen lehet egy ilyen 125 éves családi vállalkozást vezetni? Csak elképzelni tudom, de abban biztos vagyok, hogy unalmasnak semmiképpen sem mondható. A Möhl család történetében azt láttam különlegesnek, hogy minden generációra jutott egy-egy fejlesztési szakasz. Ez ma is így lehet, hiszen a környezetvédelem, a biotermelés kihívásai, a piac digitalizálása bőven adnak feladatot a családnak. Az unokák sem lazsálhatnak, hiszen a fejlődéshez tanulni kell, ráadásul valami olyat, amellyel egyszerre őrzik meg ük-ük szüleik munkáját és teremtik meg dédunokáik jövőjét.

Látogassatok el Arbonba, ha a Bodeni-tó mellett jártok, s a Sauer, a Möhl múzeumok mellett vessetek egy pillantást a településre is!

Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük